Ybl Miklós tervei szerint épült 1875 és 1883 között neoreneszánsz stílusban, a Várkert Duna előli lezárásaképpen. Eredetileg kereskedelmi funkciót töltött be, árkádsorai egykor üzletekkel voltak tele. 1883-tól 1888-ig az északi szárnyában működött a Budai nőipari tanműhely, 1890-től 1895-ig pedig a Történeti arcképcsarnok volt itt látható. Az 1890/91-es tanévtől 1918-ig női festőiskola kapott helyet az épületben. 1884-ben Stróbl Lajos volt az első szobrász, aki a bazár árkádsorán saját műtermet tudhatott a magáénak. Őt még körülbelül nyolcvan művésztársa követte az elkövetkezett száz év során. A második világháború alatt súlyosan megrongálódott. Az épületben működött 1961 és 1984 között a Budai Ifjúsági Park (becenevén "Ifipark", rövidítve: BIP), mely számos zenei rendezvénynek, koncertnek adott otthont. 1980-ban egy Eddakoncert során a park bejáratához vezető lépcső kőfala leomlott. Állapota az 1980-as évektől fogva folyamatosan romlott, mely az épület teljes lezárásához vezetett. A hozzá tartozó lakásokat folyamatosan kiürítették. A Várbazár felújítására, hasznosítására számtalan terv készült. A 2011. őszi tervek szerint a munkálatok 2012 őszén kezdődhetnek meg. A felújítás határideje 2014. márciusa.

1984. Az épületet életveszélyesnek nyilvánítják, sorsáról a későbbiekben döntenek majd (egyébként a mi napig semmiféle döntés nem született). A döntéshozók szerint a Budai Ifjúsági Park betöltötte küldetését, és átadja a helyét a Városligetben épülő petőfi csarnoknak

1984. szeptember 23. Az utolsó koncert, a Parkbúcsúztató. A P.Mobil együttes a blach sabbat hasonló című számát idézve, megrendezi az Elektromos temetést. Schuster Lóránt a zenekar frontembere, aki sokat köszönhet a Budai Ifjúsági Parknak, a koncert előtt adott riportjában valósághűen vázolta az akkori helyzetet: „Valami olyasmit érzek a Park bezárásával kapcsolatban, mint Radics Béla temetésén. Ő sem csak egy gitáros volt, hanem szimbólum is. A BIP sem csak egy hely volt, ahová táncolni és zenét hallgatni jártak a gyerekek, inkább szimbóluma egy korszaknak. Talán az utolsó a nagy parkok közül. Mert lassan megszűnnek a rockparkok, megszűnt, vagy átalakult szabadidőparkká a kőbányai, a csepeli, a lőrinci. A vidékiek is sorra tűnnek el…”

Forrás: wikipédia, zene.hu - Hegedős István